Az igazság az, hogy egyre inkább nem érzem a karácsonyok hangulatát, amikor az ünnepi készülődés hevében várjuk az ajándékokat, amiket egymásnak készítettünk, vagy amivel meglepjük szeretteinket. Ma már kevés az idő, rohanunk, és valahogy a hó sem akar esni azon a napon, amikor a karácsonyfák fényei beragyogják a földet.
A minap egy Erdélyből jött íróval találkoztam. Azt mondta: Nálatok valami nagyon nincs rendben! Értetlenül néztem rá, hiszen látszólag rend vett körül. Nem itt! -mondta, hanem az országotokban. Miért? - kérdeztem. Azért, mert itt az adott szónak már nincs becsülete. Nálunk a szerződések egy kézrázással megpecsételődnek, itt pedig az írott szerződés is kevés. Annyian átvertek egy hét alatt, hogy szeretnék már visszamenni.”
Miért jöttél Magyarországra pont most karácsonykor?- kérdeztem. Szeretném eladni a könyveimet, mert odaát 400 éhes kisgyermek vár, akiknek megígértem, hogy felejthetetlen karácsonyuk lesz. Veszek nekik ételt, italt az ünnepek alatt. Az ünnepek alatt?- kérdeztem. Igen, az ünnepek alatt. Tovább értetlenkedtem. A többi napon nem esznek a gyerekek? Megpróbálunk nekik segíteni, amit csak tudunk, megteszünk értük mindent, de sajnos így is nagyon rossz körülmények között élnek. Én könyveket írok, és a bevételemet adom nekik, és tudod még van 200 könyv, el szeretném adni, de sajnos, akik biztosra ígérték, nem akarnak kifizetni. Pedig nem kértem sok pénzt, csak 1000,-Ft-ot darabonként. Úgy jöttem ide, hogy biztosan kifizetik a könyvek árát, de összesúgtak a hátam mögött, és azt mondták, hogy kicsalják a számlámat, a könyveket meg bizományba átveszik. Most nem tudom mi lesz. Három napod van arra, hogy találj egy becsületes embert, aki megérti a problémádat - mondtam. Nem lesz könnyű! – Hirtelen elszomorodtam. Négyszáz gyerek éhezik a szomszédban! Vajon Magyarországon hány kisgyermeknek nem lesz igazi karácsonya. Egyáltalán jut-e élelem minden család asztalára.
Az utcák egyre pompásabbak, minden csillog-villog, az üzletek, a portálok kivilágításai is vetekednek egymással, de valami mégis bűzlik! A nagy csillogás eltakarja a nyomort, a kilátástalanságot?
Valahogy nagyon elcsesztük a XXI. századot. Ez az író 400 gyermekért küzd. Nem koldul, hanem szép és használható könyveket árul, hogy élelmet vehessen az árva gyermekeknek. Magyarországon is vannak nagyon szép kezdeményezések a szegény emberek karácsonyi "etetésére". Csakhogy az élet nem erről szól! Nem egyszeri alkalommal kell enni, hanem minden nap!
A karácsony ünnepe ma is hatalmas erő, de nehezen értjük meg, hogy minden napnak így kellene telnie - szeretetben, megértésben és megbecsülésben.
Két évvel ezelőtt, külhonban íródott ez a vers.
Karácsony
Hulló hópihék, csendes érzések
Itt van a karácsony
Hideg van
Az ágon sem fütyülnek a madarak,
Fáznak, menedékbe vonultak
Hideg van
Az állatok is mind behúzódnak
Melengető odúba összebújnak
Együtt vannak.
Csupán a koldus járja az utat,
És élelem után kutat.
Nincs otthona
Reméli, hátha valaki megszánja,
Betessékeli, és enni ad neki, hisz
Nincs otthona
A szegénytől minek kérjen,
A gazdag meg sem hallja szavát
És ő csak vonszolja magát.
Egyre erőtlenebb, a hangja is csendes,
Csak egy pár falatot kérek!
Segítsen kérem!
De mindenki elfordul, bár még hallani.
Az ajtók becsukódnak, pedig szépen kéri
Segítsen kérem!
Megy amíg a lába bírja, amíg ereje
Fel nem adja.
Szent karácsony éjszakán.
